A kacsa rendszertanilag a madarak osztályába, a lúdalkatúak rendjébe a kacsafélék családjába tartozik.Három alcsaládra tagolódik,amely 150

kacsafajt jelképez.A házikacsa õse a tõkés réce.A leggyakoribb magyarországi récefaj.Az egyiptomiak idõszámítás elõtt 1500 körül háziasíthatták. Európában valószínûleg a középkor elõtt kezdték a vadkacsát zártan tenyészteni.

A kacsák zömök testû, tipikus vízimadarak. Lábukon, az ujjak között fejlett úszóhártyát viselnek. Csõrük ún. lemezes csõr, vagyis az alsó és felsõ kávája laposan szétterült. Belül a fogakra emlékeztetõ szaruredõi vannak, amelyek a vízbõl a táplálék kiszûrését, olykor aprítását segítik elõ.

Tollazata dús, tömött. A faroktõnél lévõ zsírmirigy váladékával az állat rendszeresen átkeni. Emiatt - az élet elsõ néhány napjától eltekintve - vízhatlan. A tollazat alacsony pehelytartalmú, ezért a libatoll értékével nem vetekszik. Ipari feldolgozásra kizárólag a fehér tollak kerülhetnek szóba.

Különösen kedveli a mély vizeket, e jellegvonása teszi lehetõvé halastavon tartását.Óriási alkalmazkodó-képességére jellemzõ, hogy gyakorlatilag száraz tartásban is eredményesen tenyészthetõ, illetve nevelhetõ.Az izmok közül a mell és a combizomzat 3-6 hetes életkor között gyorsabban nõ, mint az egyéb izomzat. 7 hetes kortól a combizomzat növekedése alább hagy, míg a mellizomzat növekedése ezt követõen még tovább tart. A mell az egész testhez viszonyított legnagyobb arányt 12 hetes életkorban mutatja.