Ennek a gyönyörű fajnak hímjét bíborfényben játszó pikkelyes borítják. Alapszíne feketésbarna, fehér rajzolattal. Az imágók a fák csúcsa körül röpködnek.

Hernyó: Kövér, zöld lárvája mindkát végén elvékonyodik. Fűzfákon (Salix) él.

Elterjedés: Európában és mérdékelt övi Ázsiában, egészen Japánig, erdős területeken fordul elő.

Latin neve: Apatura iris

Fesztávolság: 6-7,5 cm

Megjegyzés: Nagyon ritkán száll le dögökre illetve friss ürülékre. 

Ez a faj megkülönböztethető a kis rókalepkétől, mert nagyob termetű, szőrös és az elülső szárny elülső szegélye nem fehér. A szárnyfonákon többféle barna árnyaltú mintázat, a szegély mentén jellemző palaszürke sáv van.

Hernyó: A lárva narancsbarna tüskés; alapszíne fekete, finom fehér szemcézetel. A narancssárga sáv kiterjed a hátáról az oldalára is. Különféle lombhullató fák leveleit eszi.

Elterjedés: Európa-szete elterjedt. Megtalálhtó Észak-Afrikában és  Himalájában is.

Latin neve: Nymphalis polychloros

Hossúság: 5-6 cm 

Ez a kistermetű faj a gyöngyházlepkék jellemző rajzolatát viseli. Alapszíne narancssárga, rajta fekete foltok vannak. A hátsó szárnyak fonákja sárga. Több földrajzi változata ismert, de valamennyinek jellemzője az apró termet és a határozott fekete rajzolat a szárnyakon. A két ivar hasonló. Gyenge röptű reptét.

Hernyó :Fekete hátán dupla fehér vonal és narancsbarna tüskék láthatók. Tápnövényei az Őszi vérfű, a Réti legyezőfű és a Málna.

Elterjedés: A Lápi gyöngyházlepke a kontinentális Európaés a Brit-szigetek nedves rétjein, patakvölgyeiben fordul elő.Élőhelyei a mérsékelt övi Ázsián keresztül Japánig terjednek.

Latin neve: Brenthis ino

Fesztávolság: 3-4 cm

Elülső szárnyán látható fekete mintázata, különösena közepén elhelyezkedő szögletes folt alapján jól megkülöböztethető hasonló európai fajoktól. A nőstények nagyobbak a hímeknél, mintázatuk erősebb, főként a hátsó száryon. Ez a faj tél végétől kora őszig repül. Néha a megszokott elterjedési területétől északabbra is repül. Virágokkal telt réteken fordul elő, de vándorláskor bárhol megtalálható.

Hernyó: Kikeléskor kékeszöld, a hátán és az oldalán fekete foltok és sárga csíkok vannak. Tápnövényei a rezeda, a mustár és ezek rokonai.

Elterjedés: Közép- és Dél-Európán keresztül a mérsékel övi Ázsiáig, Japánig megtalálható.

Latin neve: Pontia daplidice

Fesztávolság: 4-5 cm

E faj érdekes jellegzetessége, hogy a tavaszi és a nyári nemzedék megjelenése eltérő (évszakos kétalakúság vagy szezondimorfizmus). A tavaszi alak színe narancssárga, fekete rajzolattal, a nyári pedig sötét csokoládébarna, fehér sávokkal. A sötét szárnyfonákon sárgásfehér vonalakból álló hálószerű mintázat látható. Erdők szélén, parlagokon fordul elő.

Hernyó: A fekete, szőrös lárva tápnövénye a nagy csalán.

Elterjedés: Egész Európában és mérsékelt övi Ázsiában elterjedt.

Latin neve: Araschnia levana

Fesztávolság: 3-4 cm 

Jellegzetes rajzolata ellenére igen változatos megjelenésű lepke. A hasonló fajoktól megkülönbözteti, hogy az elülső szárnyáról hiányzik a piros folt. A hímek kisebbek a nőstényeknél.

Hernyó: Bársonyos fekete, oldalán egy vonalban narancssárga foltok vannak. Tápnövényei a varjúháj és a kövirózsa.

Elterjedés: Európa és Közép-Ázsia hegyvidéki területei.

Latin neve: Pernassius apollo

Fesztávolság: 5-10 cm

Megjegyzés: Nálunk már gyakorlatilag nem is él. Magas hegyvidéki faj. Régebben szorványosan

Szőlőszender                                                                                                                                                  Elülső szárnya zöldesbarna, szegélye fakórózsaszín; hátsó szárnya sötét rózsaszínű. A szárnyak fonákja nagyrészt élénk rózsaszínű. Hernyó: Nagy, zöld vagy szürkésbarna színű, feje mögött kiemelkedő hamis szemfolt látható. Tápnövénye a füzike a galaj és a szőlőfélék. Elterjedés: Európa-szerte és a mérsékelt övi Ázsián keresztül Japánig terjed. Latin neve: Deilephila elpenor   Fesztávolság: 5,5-6 cm is előfordulhatott!  Hernyója

Zömök, kistermetű lepke. Elülső szárnyai sötétbarnák, rajta fekete vonalak futnak keresztbe. A két ivar hasonló. Ezt a lepkét a laikusok néha kolibrinek nézik, amikor virágok előtt lebeg, kinyújtott nyelvével nektárt szívogatva.

Hernyó: Zöld vagy barna, farki szarvacskája pedig kék. Tápnövénye a galaj.

Elterjedés: Európa déli részen és Észak-Afrikában fordul elő, Ázsiában Japánig terjed.

Latin neve: Macroglossum stellatarum

Fesztávolság: 4-5 cm

Ez a faj csőröslepkék csoportjának egyetlen európai képviselője. Sötétbarna rajzolata és jellegzetes szárnyalakja alapján könnyen felismerhető. Az elülső szárny fonákja a felzínhez hasonlít , a hátsó szárnyé viszont teljes egészében szürkésbarna. Az imágók nyár  elejétől kora őszig repülnek, majd áttelelés után tavasz közepéig.

Hernyó: Színe barna, vagy zöld. Kis csoportokban táplákozik a Déli ostorfán.

Elterjedés: Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Japánban és Tajvanon él; számos alfaja ismeretes.

Latin neve: Libythea celtis

Fesztávolság: 5,5-7 cm-ig

Megjegyzés: Nincs hasonló faj!

Megjegyzés: Széles körben elterjedt, de néhol nagyon ritka, helyenként viszont vannak kisebb populációi.

A nőstények a hímektől eltérően sötétbarnák, a szárny tövénél néha kék behintéssel. Megkülönböztető bélyegük, hogy a szárnytő a fonákon zöldeskék. Réteken és bozótosokban fordul elő.

Hernyó: Zöld vagy barna, hátán és oldalán fekete csíkok futnak végig. Csüdfüvet és zanótot eszik.

Elterjedés: Előfordul Dél- és Közép-Európában, a mérsékelt övi Ázsiában.

Latin neve: Glaucopsyche alexis

Fesztávolság: 2,5-4 cm